Hát sziasztok! Elég régen jelentkeztem, ennek az oka, hogy most van az az időszak, amikor azt sem tudom hol áll a fejem. Ugye itt a Rómeó, ami szinte már az első munkahelyem. Megy a dalírás gőzerővel, heti két esetleg három próba, ahol azokat a témákat próbáljuk gatyába rázni, ami kipattanik valamelyikünk fejéből. Ezen a héten kezdődik a turné és a nyári fesztiválokat is most kell lekötni, közben intézni a stúdiót, a médiát, stb... Ezek azok a dolgok, amiket egy rajongó nem lát, mert ő csak a végterméket látja. Azt, amikor az adott zenekar a színpadon áll, vagy az autóban az adott kedvenc zenekara bömböl a rádióból. Ezen sokszor én is elgondolkozom, amikor berakok ezt meg azt hallgatni, hogy na Ők hogy csinálják? Persze nyugaton egészen máshogy megy minden, gondolván itt a sztár zenekarokra. Ott van cég, menedzser, kiadó, komplett stáb akiknek az a dolguk, hogy a zenekarnak kinyalják a se...ket, a szó jobbik értelmében. Nekik arra kell koncentrálni, hogy a leges legjobb slágereket írják meg a többit leszarhatják, magyarul. Na most ez kesergésnek hallatszik, de nem annak szántam csak összehasonlítást próbáltam nektek felvázolni, hogy egy Piros 19-es szám mögött mi minden rejtőzik azután, hogy én az ágyam szélén ülve leírom azt a pár sort, hogy "
mindenem felrakom az utolsó lapra", ami valójában kevés ahhoz, hogy olyan végtermékké váljon, ami aztán ténylegesen is lett belőle. Ezt nevezik "sóbiznisznek" De szeretem ezt a szót! Ezt a gondolatot az egyik új dalunkba is belefogalmaztam, valahogy így van:
" én nem veszek fel öltönyt, nem veszek nyakkendőt és nem fogom soha játszani neked hidd el a megmentőt!" Viszont ha ezt az egész ezzel járó szart nem szeretném csinálni akkor nem csinálnám! Ez is biztos. Magyarán szeretek Rómeó Vérzik végterméket gyártani.
Más!
Szóval nem régen valamikor még a múlt esztendő vége felé írtam nektek, hogy vettem egy szép arab telivért. Na már most amikor megvettem, említették, hogy tavaly pünkösdkor ráengedtek egy szintén arab csődört, de annyira elvakultam, meg beleszerettem, hogy nem is igen hallgattam miről beszélnek. Na a lovam csak gömbölyödött, gömbölyödött... Mígnem elhívtam az állatorvost, aki "manuálisan" kivizsgálta szegény párát. Maradjunk annyiban örülök, hogy nem teremtettek kancának! A titokra fény derült, a lovam vemhes, 9. hónap végén jár, áprilisban ellik. Fasza! Egy ló árán, kettőt vettem mondhatnátok. Az elején szomorkodtam, hiszen a csikóval csak gond van, de ma már nagyon örülök neki és alig várom, hogy megszülessen. Főleg a lányom, Bogi várja már a nagy napot.
Tehát a végtermékek idejét élem mostanság. A lovam "szerelmének" végtermékét nemsokára várhatom, a színpadon pedig én és még rajtam kívül három állat végtermékét hallhatjátok nemsokára, hiszen amint mondtam készülnek az új dalok, amiket már ezen a héten hallhat a végtermékeken élő nagyérdemű.
